Hajlamos vagyok az örökös borúlátó, szkeptikus, szarkasztikus hessstegeket (#) rendelni magam mellé, ha személyiségem részletezéséről van szó. Hogy ez miért bír jelentőséggel? Egyrészt, mert változtatni kívánok. Igen, tényleg akarom szeretni az embereket, az életet, magamat. Másfelől pedig azért, mert kisebb lelki válsággal tudok kudarchelyzetekre is reagálni.
Szóval minden simán haladt: élvezzük az életet, film mellé tepertőt tolunk a pofazacsókba popcorn helyett, heti 6x rojtosra izzadjuk az edzőcuccunkat, bögrés sütit és paleo sütiket majszolunk vagonszámra. Mellékhatásként pedig az eddig csak anatómia atlaszban és fitnesz-motivációs oldalakon látott izmokat vélünk magunkon felfedezni, a mérleg nyelve már csak egy irányba csúszik (szigorúan csak hetente állunk rá), a bőrgyógyász névjegykártyáját pedig apró konfettikre tépkedjük. Hangulat és lelkesedés a tető fokán (?!). Szanaszét áradozzuk magunkat új életmódunkról, szép lassan mintha a "többiek" fölé is helyeznénk magunkat. Zabpehely, köles, szénhidrát töltés? Hát meghülyültek ezek?!
Azt hiszem, az törvényszerű (legalábbis annak kéne lennie), hogy egy idő után mégis rátalálunk arra a bizonyos lelki egyensúlyra, amiben továbbá nem kívánjuk kritizálni a más életstílusok követőit, sőt, akár be is látjuk, hogy elképzelhető az elképzelhetetlen: nem csak egy mód létezik arra, hogy az ember kihozza magából a maximumot - sőt, mi több: egyénenként változó is lehet. Persze szerencsés esetben senkit sem próbáltunk "megtéríteni" korábban se, de valahogy mégis, megvetéssel gondoltunk a tudatlan eretnekekre. Minden múlandó.
Aztán történik valami. Az igazat megvallva, így durván egy hónappal később is csak találgatni tudok. Vajon elkezdtem túl megengedő lenni a gyümölcsökkel, nasikkal kapcsolatban? Hiába volt minden clean, mégis... Persze, fogjuk csak a piros betűs napokra! Olyankor csak engedünk kicsit a "belső istennőnek" ( xD), mert tudjuk, milyen szeszélyes is Ő... bármikor dönthet úgy, hogy a szemedbe könnyet, szívedbe pedig szorongást, nyugtalanságot, ingerültséget csal, csak mert ilyenkor megteheti. Hát jó, kinek lett valaha baja pár szem epertől? Még egy szelet paleo sütitől? A szénhidrátokat persze továbbra is lelkiismeretesen számoljuk, 30g fölé alig megyünk továbbra is... Derült égből furcsa tünetek, vizit a nődokinál: "neaggódjonkisasszony, nincsensemmibaj". Dehogynem, hiszen érzem.
Vajon mégis igaza volt a fitnesz guruknak? Alacsony szénhidrát hazavág, tönkretesz, kivégez? De akkor miért működik az ellenkezője is? ...másoknál? ...és nálam?
A mérleg persze meghülyült. Nem, biztos ez csak a "havi hízás". Mindig így szokott lenni, nem? A tükör előtt állva csipkedem a hasamat, combomat, karomat. Mindig így kigömbölyödnék?
Szerinted híztam?
Mindig tök cikinek tartottam, amikor ezt kérdezgetik a nők a párjuktól. Én mindig meg tudtam állapítani: ha valamit úgy érzem, hogy változott, az biztos nem véletlen. De mi van, ha most beleképzelem, mert túl sokat foglalkozom a témával, ezt is tanulom? De a combom nem szokott itt összeérni. Görnyedten ülök vagy hurkácskák gyűrődnek? De a karom az tuti vékonyabb szokott lenni!
Majd elmúlik a menzesz, ez is. Nyugika.
Hogy mi lett volna ha, ha szép türelemmel kivárom és utána folytatok mindent a rendes kerékvágásban, sosem tudom meg. Indul a szezon, irány a munka! Utazás, bulik, pörgés... Ja, kemény meló, mi? A legnagyobb félelmem az alkohol volt. Persze, hogy megiszom pár pohárkával, elvégre elvárás. De hogy fogom én azt bírni, ha fél éve egy kortyot sem ittam és az utóbbi időben a szénhidrát se csúszik? Hát nem ettől kellett volna félni, semmi bajom nem lett. De már megint berántott a helyzet varázsa, a nyaralás-hangulat. Hazaérve még minden második szót angolul próbálok kezdeni, hangom nuku és délig alszom. Húsvét. 5 nap múlva indulás megint. Tojásdiétával tisztuljunk kicsit. Nem, legközelebb bele sem kóstolok a "tiltott kajákba".
Dehogynem. A következő alkalom azért szolidabban sikerült. Azt hiszem ez főleg az első "kimaxolása" miatt alakult így... Meg mert éreztem, hogy nem stimmelek továbbra sem.
Két hete itthon: tojásdiéta - pipa. Vagyis fogjuk rá, mert megint "azok a napok" jöttek, előrántva a legflegmább, hisztérikusabb énemet. Na, még egy kis birsalmasajt. Leszarom, már úgyis visszahíztam, nem?! Kiütések. Remek! Most meg mitől? Tejtermékek és glutén offon, semmi allergént nem ettem... a tojáson kívül. Hát jó, oké! Csak rúgjunk bele a földön fekvőbe.
Nem is részletezném inkább. Tényleg elviselhetetlen voltam. Szeretem magam emészteni, problémát kreálni. Vagyis nem, ez így nem igaz; csupán hajlamos vagyok rá. De nagyon. Azt hiszem, sikerült mostanra rendezni a hormonjaimat, átállítani az agyamat és rendszerezni a gondolataimat.
(Új motiváció: tojásmentes bögrés sütit alkotni. A mai inkább puding volt. De annak kiváló.)
A mérlegre állás továbbra is kiakaszt - mindkettőnket. Egy hete 64,7-et mértem. Az "előtte" képen kb 61.
Az ok, amiért elkezdtem ezt az oldalt: igenis összeszedem magam - és ezt az internet szeme elé tárom. Mert az igazán nem fair, hogy mindenki csak a before-after képeket mutogatja. Igenis, szükségünk van a "while/during/ups and downs" típusú képekre, beszámolókra is! Az nem lehet, hogy én vagyok az első és egyetlen, akinél a kevésbé idillikus úton halad... a fejlődése. Igen, fejlődésnek hívom, mert biztos vagyok benne, hogy visszatalálok. Csak hadd találjam ki, hogyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése