Kis utánaolvasással hamar kiderítettem, hogy a kurkuma, ez az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő fűszer - illetve fő aktív összetevője, a kurkumin - nem véletlen élvezi a tudósok kitüntető figyelmét. Tőlünk keletebbre természetesen már évezredek óta használták különböző célokra, természetesen főleg a konyhában. A kutatások azt mutatják, nekünk is illene elkezdeni tisztelni őt, hiszen nem csak arra jó, hogy a kamu vaníliapudingunk tényleg kicsit besárguljon. Legfontosabb tulajdonságai között szerepel, hogy erős antioxidáns, gyulladásgátló, gombaölő, antibakteriális és immuntámogató hatása van - na itt ennél a pontnál hagytam ott a nagylexikont, mindjárt nekiláttam "gyógyteát" kotyvasztani. Aztán persze tovább is olvastam és több érdekes dolog kiderült. Például, hogy a currypor egyik alapanyaga. Mint ilyet, Indiában fogyasztják belőle a legtöbbet az emberek. Több kutatást is elvégeztek már a kurkuma fogyasztása és az agy épségégével, teljesítőképességével kapcsolatban, ugyanis ezekben a kurkumát, illetve curryt fogyasztó társadalmakban jelentősen alacsonyabb gyakorisággal fordul elő demencia, mint ahol nem képezi szerves részét a konyhaművészetnek. Az eredmények pedig igazolták a feltevést, illetve hogy jelentősen csökkenti az agyi megbetegedések kockázatát is. Azt hiszem ez épp elég piros pont, de ha valakinek még mindig nem elég, jó tulajdonságaihoz írható még a glükóz anyagcsere felgyorsítása is. de még a különféle rákos megbetegedések megelőzésében is kiváló eredményeket hoz.
Nade, ami a "teát" illeti. Senkit sem akarok félrevezetni, ugyanis egy gramm teát sem használtam fel eme kellemesen fűszeres, krémesen forró, a nap bármely szakában fogyasztható Bögrényi Csodához. Tényleg az, egyszerűen imádjuk. Még anyukámnak is ízlett, pedig ő látványosan utálta a cocomast a közelmúltig :) Ezzel most le is lőttem az egyik alapanyagot. A recept előtt még annyit szeretnék hozzátenni, hogy tényleg nem kell megijedni a fűszeres-édes kombinációtól, nem lesz mézes-mustáros csirke íze a dolognak. (Mondjuk az is finom.) A kurkumával persze érdemes óvatosan bánni, de kis mennyiségben csodát művel a csészében. Enyhén csípős, frissítő íze van, különben, remekül kiegészítik egymást a többi hozzávalóval. Amik a következőek:
Hozzávalók kb 3 főre:
- 120-130 gr cocomas
- 9,5 dl víz
- 3 ek kókuszolaj
- 2 kk eritritol
- 1 mk vanília aroma
- egy ujjnyi gyömbér apróra vágva/fokhagymanyomón kinyomva
- 1 tk kurkuma
- fahéj,
- szegfűszeg ízlés szerint
- egy csipet cayenne bors (elhagyható)
- 1 mk vanília aroma
A vízből és a cocomasból kókusztejet keverünk (bármilyen növényi tejjel helyettesíthető annak, aki szereti) és tűzhelyen, közepes hőfokon melegíteni kezdjük. Édesítjük az eritrittel, belecseppentjük a vanília aromát (természetesen ha van valódi vaníliánk, nyugodtan használjuk) és a gyömbérdarabkákat. Amikor még nem forró, viszont már biztosak lehetünk benne, hogy feloldódott az eritrit, a folyadék negyedét különvesszük, a maradékot a tűzön hagyjuk. Az 1/4-ed rész tejet fűszerezzük (ha nagyon nem ízlene az eredmény, még mindig kisebb kár ezt a negyedet kiborítani), alaposan elkeverjük, majd újra összeöntjük és még kb 1 percig melegítjük ÉS nem felejtjük el hozzáadni a kókuszzsírt (igen, én rendszeresen elfelejtem). Ezután már csak szét kell önteni a bögrékbe (én ekkor még külön habosítottam kicsit rajta). Ha friss gyömbért használtunk, és nem szívesen akadunk össze a darabjaival kortyolás közben, akkor ne felejtsük el leszűrni :)
Részemről én azokat is szívesen elrágom, a gyömbérnek is kiváló élettani hatásai vannak :)
Természetesen nem ezzel a pohár teával fogja az ember fedezni agya kurkumin szükségletét, de mindenképp használ - és a sok finom curry étel is!
Jó étvágyat, jó gyógyulást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése